Ahogy a helyiek nevezik Somogyország fővárosa, azaz Somogy megyeszékhelye, Kaposvár története rengeteg érdekességet rejt. Területét egykor sűrű erdő borította, mára a Dunántúl egyik legjelentősebb városa, gazdasági, kulturális és sportközpont lett. Számos híres művész otthona. „A virágok városa”, ahol Európa egyik legszebb virágos tere található, és ahol még a városi termál- és élményfürdőnek is Virágfürdő a neve.
De hogy alakult ki a város, amit ma ismerünk? Hova tűnt a vár, ami valaha a török elől menekülőknek nyújtott menedéket? Ezek megválaszolásához vissza kell kicsit utaznunk a múltba, ezért ebben a cikkben egy kis időutazásra hívjuk az olvasót.
Város előtti idők
A Kapos (latinul: Copus) folyónevet már 1009-ben említik, I. Istvánnak a pécsi püspökség határait kijelölő alapítólevelében: „…a harmadikat (határt) a Kapostól egészen az Almás vízig…”. A folyó neve a déli határrendszer, a déli gyepű kapujára utalt.
Ottó (Atha), somogyi ispán a mai város közigazgatási határain belül, Kaposszentjakabon bencés monostort alapított 1061-ben. Felszentelésén Salamon király és Géza herceg is részt vett, később gyakran keresték fel más királyok is, ezek a látogatások sietették a település fejlődését. A mai keleti városrészében bencés apátság romjai, mely egy védett műemlék, ma is megtekinthetők.
Kaposvár története és török uralom
Kaposvár vára
A 13. században építették fel Kaposvár várát a Kapos folyó mentén. Az egykori vár eredetileg négyzetes alakú volt, árok és sánc vette körül. A vár később többször bővült, a 15. században kőfalat építettek a földből készült fal helyére, még egy évszázad múlva négy bástyával bővítették. A vár legnagyobb védelmét mégsem a falak, hanem a nehezen járható mocsaras, lápos vidék jelentette.
Kaposvár várának ostrom
A török háborúk Magyarország történetének egyik hosszú, nehéz korszaka, melyben Kaposvár vára is szerepet játszott. Az említett mocsaras terep miatt nehéz volt megközelíteni, menedéket nyújtva a törökök elől menekülők száméra. Azonban 1555-ben Tojgun pasa ötnapi ostroma után a törökök végül mégis elfoglalták a várat.
Kaposvár 1558-ban mezővárosi jogot kapott.
1686-ban szabadult fel a 131 évig tartó a török uralom alól. A vár állapota az ostromok miatt erősen romlott, viszont 1702-ig állt. Ekkor Habsburg Lipót, német-római császár és magyar király parancsára teljesen lerombolták. Gazdasági épületei a 19. századig még álltak, ekkor azonban azokat is lebontották. Megmaradt romjaira pedig 1931-ben a Nostra terményraktár építették. Érdekesség, hogy a közelmúltban a raktárt és irodaépületeit lebontották, újra régészek vették be a terepet, ahol annyi adatot gyűjtöttek, hogy felvázolhatóvá vált épületegyüttes építéstörténete. Előkerült több tucat ágyúgolyó is, amiket az ostromok során lőhettek ki.
A területen az egykori várat bemutató történelmi tanösvényt, tematikus játszóteret, szabadtéri rendezvényteret, valamint járdákat, sétautakat terveznek kialakítani.
Kaposvár újjászületése
1690-től az Esterházy család birtokaihoz tartozott, ez somogyi birtokaik központja lett. A 18. században a várost újjáépítették a vártól északra fekvő, magasabb területen. A település gazdasági és közigazgatási szerepe egyre növekedett:
- 1749-ben véglegesen Somogy megye székhelye lett
- 1873-ban rendezett tanácsú várossá nyilvánították
Polgári fejlődés
A ma is ismert Kaposvár története tulajdonképpen ezután kezdődött. A megyeszékhelyre költözők nagy része iparosokból és kereskedőkből állt. Kaposvárt elindult a polgári fejlődés útján.
A lakosság folyamatosan nőtt, felépültek a fontosabb közintézmények. Lakossága 1800-ban még alig haladta meg a 3000 lelket, míg az 1920-ban megtartott népszámlálás során Kaposvár lakóinak száma már 29 470 fő volt.
Kaposvár jelentős ipari várossá fejlődött. Már tizenegy nagy iparvállalat működött a városban a 20. század elején. Ezek közé tartozik az 1894-ben már üzemelő cukorgyár is, amely akkor Magyarország egyik legjelentősebb ipari üzeme volt.
Kaposvári vasútvonalak
Sorra épültek vasútvonalak, melyek összekötötték a várost az ország több nagy városával (egészen a tengerig, az akkor még magyar kikötővárost, Fiumét beleértve). A Budapest-Gyékényes-Zágráb-Fiume vasúti fővonal Kaposvár érintésével épült meg. 1872-ben létrejött a Dombóvár-Zákány vasúti összeköttetés is Kaposváron keresztül haladt át.
Kaposvár jelentette a végállomást a fonyódi, a siófoki, barcsi, a szigetvári vasútvonalak számára is, mindez közlekedési szempontból igen jelentőssé tette a várost.
A világháborúk hatása Kaposvárra
A két világháborút Kaposvár is megszenvedte. Az első világháborút követően kisebb lett a vasúti közlekedés szerepe, ezt kissé ellensúlyozva viszont elindult az autóbusz közlekedés, és megépült a Taszári repülőtér., ez utóbbit mára már bezárták és használaton kívül van.
A II. világháborúban csaknem ezer kaposvári halt meg vagy tűnt el, ’44-ben a település kétszer került idegen megszállás alá:
- márciusban a németek
- decemberben szovjetek által.
Kaposvár az 1956-os forradalom alatt
Kaposvár az elsők között csatlakozott a forradalomhoz. November 4- én a Taszárt korábban már elfoglaló szovjet páncélosszázad benyomult Kaposvárra. Egyik célpontjuk a megyei pártbizottság székháza volt, ahol három fiatal nemzetőr és három járókelő is meghalt. A forradalom bukásának és megtorlásnak megannyi kaposvári áldozata volt. Közéjük sorolható Nagy Imre, miniszterelnök is, aki Kaposváron született, Fő utcai házukban, és iskolai évei jelentős részét is a városban töltötte.
Kaposvár felvirágzása
A 20. század elején Kaposváron már volt kiépített vízvezeték, villany és aszfalt utak is – ezzel ekkor még kevés magyar város büszkélkedhetett. 1904-ben adták át az új városháza épületét. A városkép teljesen átalakult, rendezett, tiszta utcái – éttermekkel, kávézókkal, gazdag kulturális élettel – igazi polgári hangulatot árasztottak. Németh István, polgármester nevéhez köthető az első jelentős tervszerű városfejlesztés, róla kapta a nevét a városban jelenlegi futó fejlesztési program is. Az új városképhez a kaposvári polgárok is hozzátettek, magalakult a Kaposvári Szépítő Egyesület.
Kaposvár területe a város története során többször is nőtt: hozzácsatolták Kaposszentjakabot, Kaposfüredet, Toponárt és Töröcskét. A 70-es évek végén a város népessége elérte a 75 000 főt. Ehhez hozzásegített, az ekkor induló panellakásos és lakótelepek építése.
1990-ben megyei jogú város, 1993-ban római katolikus püspöki székhely lett.
Kulturális élet
1911-ben megnyílt, ma is híres Csiky Gergely Színház, amelynek társulata a 70-es évektől a színházi élet meghatározó társulata lett. Ekörül már három mozi is működött, utat adva a friss művészeti ág terjedésének a városban. Sok kulturális egyesület alakult, ami országos hírnevet szerzett a városnak: Berzsenyi Társaság, Vikár Béla Kórus, Somogy Táncegyüttes. Olyan nagy művészek születtek itt, telepedtek le, vagy látogattak ide, mint Rippl-Rónai József, Csokonai Vitéz Mihály, Ady Endre, Fekete István Bernáth Aurél, Vaszary János, Galimberti Sándor vagy Kunffy Lajos.
2000. január 1-én az itt működő Pannon Agrártudományi Egyetem és Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola összevonásával megalapították a Kaposvári Egyetemet.
Kaposvár – a virágok városa
A város gazdag története jól mutatja, hogy hogyan bontakozott ki és lett mára Kaposvár Magyarország és a Dunántúl egyik legszebb és legjelentősebb városa.
A két világháború között fák és virágok telepítésével javítottak a városképen, olyannyira, hogy a város már 1920-ra elnyerte a “virágos” jelzőt. A város képe azóta is szépül és fejlődik. 2003-ban dísztérré alakították át a Kossuth teret, ami a város egyik fő látványossága. 2017-ben az Európai Virágos Városok és Falvak Versenyén (Entente Florale Europe) Európa legszebb virágos főtere lett. 2008-ban a Magyar Televízió közönségszavazásán a város elnyerte Az Év Települése címet.
Összegezve: Kaposvár története egészen a török háborúk előtti időkbe nyúl vissza. A városkép évszázadokon keresztül alakult, míg megkapta mai rendezett formáját, mely azóta is folyton alakul. A Dunántúl egyik legdinamikusabban fejlődő és egyik legszebb városa.
